A szócikkek Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára kötetből idézettek.
(Akadémiai Kiadó; 2002. második, átdolgozott kiadás, Budapest)

Fetisizmus: (fétis: természetfeletti erejűnek hitt, vallásos tiszteletben álló tárgy.) egyes tárgyaknak fétisként való babonás tisztelete; hit a fétisekben; valaminek kritikátlan, vak tisztelete.

Animizmus: az ősi vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a maga lelke, szelleme; ezekre mágikus úton hatni lehet, és ezek is képesek az ember és a természet életére befolyást gyakorolni.

Politeizmus: többistenhit, sokistenhit.

Henoteizmus: a politeizmusnak az a változata, amely a sok isten közül egyet a legfőbb úrnak tisztel.

Monoteizmus: egyistenhit.

Kaotikus: rendetlen, rendezetlen, zűrzavaros.

Mítosz: hitrege; a történelem korai szakaszában keletkezett vallási jellegű elbeszélés az ősidők eseményeiről, istenek, isteni lények és hősök cselekedeteiről, amelyben a természet és a társadalom jelenségei, hatőerői megszemélyesítve jelennek meg; az egyén/közösség cselekvéseit természetfölöttivé nagyító elbeszélés, monda; a valóságban meg nem történt nagyszerű események sora, kitalált történet.

Kultúra: az emberi társadalom által létrehozott anyagi és szellemi javak; ennek egy adott korszakbeli jellegzetes állapota.

Nekropolisz: nagy kiterjedésű ókori temető; (holtak városa).

Dromosz: épülethez vezető, szoborsorral szegélyezett út; (sugát)út a görögöknél, rómaiaknál.

Obeliszk: négyoldalú, felfelé keskenyedő, piramis alakú csúcsban végződő, egy kőtömbből faragott, magas emlékoszlop.

Kolosszus:   hatalmas méretű ember/állat/tárgy (eredetileg Apollón 34 m magas szobra Rhodosz szigetén).

Kánon: zsinórmérték; irányadó mérték, kötelező minta; eszményi arány; az erre vonatkozó szabályok összessége.

Monoteizmus: egyistenhit.

Mitológia: a hitregék (mítoszok) összessége, rendszere

Démon: egyes természeti népek mitilógiájában isteni erejű, de az isteneknél alacsonyabb rendű lény; ördög, gonosz, ártó szellem; csábító, érzéki külsejű, de szívtelen, kegyetlen nő

Zsinat: egyházi gyűlés, katolikus főpapok fontos ügyekben tartott tanácsa

Tóra: Mózes öt könyve, az Ószövetség egy része; zsidó szertartási tárgy;  pergamentekercs, amely a Tóra szövegét tartalmazza

Talmud: a zsidó hagyományoknak, hitvitáknak és bibliamagyarázatoknak szent iratként elismert, héber és arameus nyelven írt gyűjteménye

Inkvizíció: a katolikus egyház törvényszéke a középkorban, egyes országokban a XIX. sz. elejéig, az eretnekség üldözésére és elnyomására

Eretnek: aki valamely vallás hivatalos hittételeitől eltérő nézeteket vall ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)

Frigyláda: Az Ószövetségben a tízparancsolat kőtábláit őrző ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)

Kerub: a zsidó és a keresztény vallásban az angyalok legmagasabb karának második fokozatába tartozó angyal

Idill: egyszerű emberek, különösen a pásztorok életét szépítve bemutató alkotás; gyöngéd szerelmi kaland; érzelmes, bensőséges jelenet, esemény

Ortodox: az ortodoxia híve, követője; igazhitű, óhitű; valamely tan, elmélet lezárt dogmáihoz betű szerint ragaszkodó

Feudalizmus: hűbériség, hűbéri rendszer; a földesúri földtulajdonon alapuló társadalmi rend; általában az a rendszer, amelyben a politikai hatalom a nagybirtokosok kezében van

Aszkészis: az erkölcsi tökéletesség elérésének módját az élet örömeiről való lemondásban és az önsanyargatásban látó vallási tanítás; ennek gyakorlása; szélsőséges önmegtartóztatás, lemondás az élet örömeinek élvezéséről

Etika: erkölcs; az erkölcsi elvek rendszere; valamely hivatás erkölcsi és magatartásbeli szabályainak összessége; a filozófiának az erkölcsöt mint a társadalmi viszonyok és tudat sajátos formáját vizsgáló ága

Barbár: az ókori görögök, majd a rómaiak szemében az övékhez hasonló műveltséggel nem rendelkező személy; durva, faragatlan, műveletlen ember

Amulett: a babonás hit szerint viselőjét minden bajtól, ártó szándéktól megóvó, bűvös erejű tárgy

Stilizált: művészi igénnyel fogalmazott; a szöveg stílusát csiszolja; a motívumokat főleg növényi és állati mintákat leegyszerűsítve/átalakítva díszítő elemként használ fel

Zsánerkép: életkép; a köznapi életet, annak eseményeit ábrázoló festmény, grafika

Pantomím: némajáték; a cselekményt arcjátékkal, kifejező mozdulatokkal előadó színpadi mű/művészet

Dialógus: párbeszéd

Preklasszikus: a klasszicizmust közvetlenül megelőző

Posztklasszikus: a klasszicizmust követő, a kalsszicizmus utáni

Klasszikus: szellemi alkotó (művész/tudós), akinek műveit valamely irány legtökéletesebb kifejezésének tartják; az ókori görög/római irodalom, művészet kimagasló képviselője; a klasszicizmust követő író, képzőművész, zeneszerző; ... valamely társadalmi, szellemi jelenség, irányzat, tudomány virágkorát létrehozó

Plasztika: szobrászat, szobrászművészet; szobrászati tárgy (szobor, dombormű, stb.)

Mitikus: mesés, legendás; mitosszal kapcsolatos, azon alapuló

Civilizáció: egy társadalom fejlődésének és anyagi műveltségének már elért magasabb foka; az adott társadalom anyagi eszközei, technikája; emberi közösség; tágabb értelemben: társadalmi, gazdasági és szellemi művelődés, művelség

Státusz: állapot, helyzet

Frontalitás: a primitív és a görögök előtti művészetnek az az ábrázolási módja, hogy a szobrok feje/alteste az egyenes testhez viszonyítva semmiféle elfordulást nem mutat

Szimmetrikus: (szimmetria: az alakzatok olyan tulajdonsága, hogy két-két pontjuk bizonyos ponttól, egyenestől, vagy síktól ellentétes irányban egyenlő távolságra van; ... művészi arány[osság], a részek tükörképszerű elrendezése.) szimmetriát mutató

Perspektíva: távlat; kilátás, (magasabb helyről) kitáruló látvány; a jövő képe; kilátás, remény;  nézőpont, szemszög; távlato ábrázolás; térbeli tárgyaknak, síkban való, de a térbeliség érzetét/látszatát keltő ábrázolási módja

Megaron: előcsarnokos, egyetlen belső terű lakóház, középen tűzhellyel; a mai lakóház kezdetleges alapformája

Freskó: frissen vakolt, nedves falfelültre festett kép

Diadém: ékköves fejdísz, homlokék; nyitott, abroncsszerű korona

Labirintus: útvesztő; bonyolult folyosórendszer, amelyben nehéz kijáratot találni

Acháj:  görögök neve saját ókori nyelvhasználatukban

Ión: az egyik ókori görög törzs

Dór: az i. e.   II. évezredben északról utolsónak bevándorolt görög törzs

Archaikus: ősrégi, ősi, ókori; a görög művészetben az i. e. 5. sz. közepéig (a klasszikus korig) tartó időszakból való

Arisztokrácia: az ókori rabszolgatartó társadalmakban a legvagyonosabb, uralkodó réteg; e réteg uralma

Antik: az ókori görög/római társadalmi renddel, művészettel, műveltséggel, művészettel kapcsolatos; régi korokból származó; becses, értékes (tárgy, műtárgy)

Demokrácia: népuralom; az a politikai rendszer, amelyben a hatalmat a nép által megválasztott képviselők meghatározott ideig, vagyis a következő választásokig gyakorolják; jogegyenlőség; a többség uralmának, az állampolgárok szabadságának és egyenjogúságának elismerése

Kultusz: vallásgyakorlat, a vallási szertartások összessége; fokozott tisztelet, imádat

Akadémia: tudományos, művészeti társaság; valamely ország legmagasabb rangú, irányító jellegű tudományos intézménye

Idea: fogalom; eszme; idealista értelmezésben: valamely tárgyról/jelenségről alkotott általános fogalom

Erósz: szerelem, érzéki vágy; vágyódás és törekvés a jó és a szép iránt; Erósz: a szerelem istene az ókori görögöknél (a rómaiaknál Ámor)

Logika: észszerű, következetes gondolkodás, józan ész; az elvont gondolkodás szintjén történő megismerés törvényeit, formáit és eljárásait rendszerbe foglaló tudomány; ok-okozati összefüggés, belső törvényszerűség (a jelenségekben, az eseményekben)

Etika: erkölcs; az erkölcsi elvek rendszere; erkölcstan; a filozófiának az erkölcsöt, mint a társadalmi viszonyok és tudat sajátos formáját vizsgáló ága

Mechanikus: gépies; tudatlanul, ösztönszerűen végzett

Fríz: Az ókori görög templomok háromrészes párkányának középső, domborművekkel díszített vízszintes sávja

Metopé: a dór templomok párkányának frízében lévő négyzetes, gyakran domborművekkel díszített mező; a görög építészetben különféle építészeti elemek elválasztási módjának megjelölése

Eposz: hősköltemény; nagy terjedelmű epikus költői mű

Epika: elbeszélő irodalom (költészet és próza; eposz, regény, próza, stb.)

Líra: hárfaszerű, de annál jóval kisebb , ókori görög, húros hangszer, amelyet pengetővel szólaltattak meg; az irodalom egyik műneme: lírikus költészet, lírika

Átrium: az ókori lakóház közös tartózkodásra és vendégek fogadására szolgáló középső része

Terrakotta: máz nélkül kiégetett agyag; az ebből előállított műtárgy

Gót: a népvándorlás korában élt keleti germán nép

Vandál: időszámításunk kezdete táján az Odera és a Visztula között élő keleti germán nép, amely Spanyolországon keresztül É-Afrikáig is eljutott

Fórum: szabad tér, vásártér, piac a római birodalom városaiban; a népgyűlések a bírósági tárgyalások, a közélet helye

Portré: képmás, arckép; írói jellemrajz, jellemkép

Hieratikus: szent, papi; megmerevedett, hagyományosan megszabott

Epigramma: gondolati tartalmat rövid, csattanós formában kifejező, rendszerint disztichonban írt költemény

Óda: magasztos gondolati/érzelmi tárgyú, lelkesült, ünnepélyes hangú költemény; az ókori görögöknél: zenekísérettel előadott lírai költemény/karének

Lizéna: a fal síkját tagoló, abból csak kissé kiemelkedő, pillérszerű, függőleges sáv

Timpanon: az épülethomlokzat orommezeje; szoborművekkel díszített, háromszögletű homlokzati rész

Messiás: a zsidók által várt megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztus a Messiás

Testamentum: végrendelet; a Biblia két fő részének neve

Evangélium: az Újszövetségnek  Jézus életével és tanításaival foglalkozó első négy könyve; ezek egyike; a misében ebből a műből felolvasott részlet

Prófétikus: jóslatszerű, látomásszerű - Prófécia: jóslat, jövendölés

Eretnek: aki valamely vallás hivatalos hittételeitől eltérő nézeteket vall ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)

Inkvizíció: a katolikus egyház törvényszéke a középkorban , egyes országokban s 19. sz. elejéig, az eretnekség üldözésére és elnyomására

Teológia: hittudomány

Valdens: Dél-Franciaországban a 12. sz. végén keletkezett, a bibliai egyszerűség és az őskeresztény közösségi élet visszaállítását követelő, az egyház által eretnekként üldözött keresztény szekta (az alapító Pierre Valdo nevéről)

Lollard: a 14. sz.-i Németalföldről indult, de Angliában kiteljesedett, a katolikus egyház visszaéléseit támadó forradalmi jellegű vallási mozgalom, a reformáció előfutárai (a németalföldi W. Lollard nevéről)

Huszita: a huszitizmus követője - Huszitizmus: Husz János (1370-1415) prágai teológusnak a reformációhoz hasonló, a német földesurak uralma ellen is irányuló vallásújító tanai

Evangélikus: az ágostai (lutheri) hitvallás követője

Református: kálvinista; Kálvin János tanait követő protestáns

Unitárius: a szentháromság tanait elvető, csak egyszemélyű Istent elismerő protestáns felekezet híve

Baptista: a 17. sz. elején Angliában keletkezett vallás hívője, aki csak a felnőtt korban felvett keresztséget ismeri el

Metodista: az anglikán egyházból kivált, az egyni megértés fontosságát hangoztató protestáns felekezet

Adventista: Krisztus második eljövetelét váró keresztény felekezet híve

Protestáns: a protestanizmus valamelyik felekezete; ennek híve

Anglikán: az anglicanizmust követő személy - Anglikán egyház, anglikanizmus: az angol állami egyház és tanai; a protestanizmus angol válfaja

Gnózis: megismerés; keleti és hellenisztikus elemek átvelételével kialakult ókori keresztény eretnek vallásfilozófia (I.-III. sz.), amelyet a jó és a rossz dualizmusa jellemez és amely a magasabb isteni titkok megismeréséből az egyszerű hívőt kizárja

Patrisztika: az egyházatyákkal és tanításaikkal foglalkozó egyházi tudományág

Katakomba: az első keresztények föld alatti temetkező- és gyülekezőhelye

Ciborium: szilárd anyagból készült, szabadon álló, díszes baldachin az ókeresztény templomok oltárasztala felett

Szarkofág: díszesen faragott kőkoporsó/márványkoporsó

Ornamentika: díszítmény; valamely műtárgy/stílus díszítésének jellege, összessége

Ikon: fára, fémre festett hordozható táblakép a görög szertartású egyházban

Liturgia: egyházi szertartásrend

Kókler: szélhámos, megbízhatatlan személy; szemfényvesztő, vásári mutatványos

Zsonglőr: kézügyességgel dolgozó artista; bűvész, szemfényvesztő, cirkuszi egyensúlyozó művész

Jokulátor: középkori mulattató, vándorkomédiás, vásári mutatványos, vagy muzsikus, énekmondó; az éneklő lovag (trubadúr) dalát/énekét hangszeren kísérő zenész

Anarchia: szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot; fejetlenség, felfordulás

Akantusz: díszítőelem, a korinthosi oszlopfő, épülettagozatok, vázák jellegzetes levél- és indadíszítménye. Elnevezését a hasonló nevű növényfajtáról kapta (magyar nevén medvetalp).

Árkád: pilléreken/oszlopokon nyugvó boltív, illetve ezek sora

Inkrusztáció: nemes anyagból készült berakásos díszítés; kőberakás, márványberakás

Sematikus: valamilyen séma szerint készült; vázlatos; fő vonásaiban ábrázolt, feltüntetett

Mohamedán: Mohamed követője; muszlim, muzulmán: az iszlám vallás hívőinek elnevezése;
iszlám: egyistenhívő vallás, amelyet Mohamed sz i.sz. VII. sz. elején alapított

Kalifátus: a kalifa birodalma; kalifa: a próféta utóda; egyes az egyházi hatalmat is gyakorló mohamedán uralkodók címe

Fétis: természetfeletti erejűnek hitt, vallásos tiszteletben álló tárgy; szerencsét hozónak, bajtól óvónak képzelt kisebb tárgy; kabala, talizmán; az a dolog (pénz, vagyontárgy), amelynek mindenek fölött való jelentőséget tulajdonítanak

Kábakő: a mekkai főmecset udvarában levő négyszögletes szentély falában található, a mohamedánok által szentnek tartott fekete kő, valószínűleg meteorit

Ramadán: a muszlin holdév kilencedik hónapja, a napkeltétől napnyugtáig tartó böjt hava

Korán: a mohamedánok szent könyve

Allah:   Isten neve a mohamedán vallásban

Szunna: a mohamedán vallás ortodox hagyományainak összessége

Mecset: muszlim templom

Müezzin: a minaret erkélyéről a híveket imára szólító személy

Fajansz: ónmázas cserépedény

Kordován: szattyánbőr (a spanyol Córdoba [kordova] városról)

Miniatúra: festett kép, díszes kezdőbetű, illetve egyéb dísz a középkori kézzel írt szövegekben

Tausírozás: nem nemesfémek nemesfém berakással való díszítése

Dervis: mohamedán (kolduló) szerzetes

Totem: a természeti népektől az ősnek tekintett és ezért vallásos tiszteletben részesített növény/állat, ritkán tárgy; ezt ábrázoló tárgy (szobor, oszlop)

Kurgán: földhányásból álló, történelem előtti sírhalom az orosz sztyeppéken

Hérosz: a görög mitológiában: félisten; hős

Nemez: gyapjúból (nyúl)szőrből tömörített vastag posztószerű anyag ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)

Jurta: a nomád török és mongol népek rácsos favázra épített, kerek nemezsátra

Sámán: a sámánizmusban: varázsló, pap; sámánizmus: ősi vallási forma, amely arra a hitre épül, hogy egyes, kiválasztott emberek (a sámánok) önkívületi állapotban a természetfelettivel, a szellemekkel közvetlen kapcsolatba kerülnek, sőt hatni és képesek rájuk

Tegez: nyílvesszők számára való, hordozható tok

Reneszánsz: a XIV.-XVI. sz.-i Európa Itáliából kiinduló, az irodalom és a művészet megújulásával járó emberközpontú világszemléletet hirdető mozgalom, amely az élet szépségét, a természethez való visszatérést hirdette; pl. az építészetben a gót stílus helyébe lépve, a görög-római építészet elemeinek továbbfejlesztése, a festészetbe: az olajfestés, a perspektívikus ábrázolás és az anatómiai ismeretek művészi alkalmazása; valaminek az újjáéledése, hosszú szünet után bekövetkező fellendülése

Kódex: kéziratos, általában képekkel díszített régi könyv; törvénykönyv; szabályok, irányelvek foglalata, gyűjteménye

Apszis: keresztény templomokban az épület vévéhez csatlakozó, a főhajót, illetve a szentélyt lezáró félkör alakú, félkupolával fedett tér

Westwerk: kora középkori bazilika nyugati oldalához illeszkedő négyszög alaprajzú, karzatán körüljárható, zömök torony

Relief: dombormű; (Művészeti kislexikon - Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.): A sík felületből kielemkedő, vagy a felületbe vájt  plasztikai alkotás. Anyaga lehet kő, márvány, fém, fa, stb. A kiemelkedés mértéke szerint lehet lapos dombormű, féldombormű, és magas dombormű.

Rekeszzománc: (Művészeti kislexikon - Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.):Kína művészetében és a bizánci művészetben a fémtárgyak díszítésének kedvelt módja. A kínai zománctárgyak (vázák, kancsók, tálak, st.) vékony bronztestét teljesen elborítják a díszítmény rajzát adó, ráforrasztott  vékony rézszalagocskák, amelyek közeit a színes zománcanyagok töltik ki, geometrikus és növényi ornamentikát adva. A kínaiak a XV. sz-tól alakították ki ezt a műfajt, s legszebb példányai (a régi bronzedények formáit utánzó darabok) a XVII. sz.-ig készültek. - Bizáncban aranylemezre forrasztott arany szalagocskákkal dolgoztak. Ennek híres példái: a magyar királyi korona aldó része, a limburgi sztaurotéka, ... A magyar művészetben sajátos válfaja a sodronyzománc

Invesztitúra: a középkorban a hűbéresek beiktatása a hűbérbirtokba, illetve a püspökök beiktatása egyházi méltóságba; invesztitúraharc: a római pápák és a német-római császárok hatalmi harca a XI-XIII. sz.-ban, hogy melyiküket illeti meg az új püspökök kinevezésének és beiktatásának a joga.

Szerzetes: a szerzetesrend (férfi) tagja; a bencés szerzetesrend a szegénységre, szüzességre és engedelmességre fogadalmat tett egyházi személyek közössége ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)

Keresztesháború: a XI.-XIII. sz.-ban a Szentföld visszafoglalásáért vezetett hadjárat ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)

Filozófus: a filozófiával foglalkozó tudós, bölcselő; az életet bölcs nyugalommal szemlélő ember; filozófia: a természet és társadalom, a gondolkodás és a megismerés legáltalánosabb törvényeit  kutató és rendszerező, a lét és a tudat viszonyát vizsgáló tudomány, bölcselet ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)

Reform: haladó jellegű, a múlttal nem gyökeresen szakító változás, javítás, újítás

Baldachin: oszlopokon nyugvó, illetve hordozható díszes tető ágy, trón, oltár, szószék, stb. felett

Lettner: a keresztény templomok szentélye és főhajója közötti díszes választófal egy, vagy több átjáróval, a XIII. sz. elejétől a reneszánszig fordul elő, később a szentélyrács váltotta fel.

Lizéna: a fal síkját tagoló, abból csak kissé kiemelkedő, pillérszerű, függélyes sáv

Pialszter: falba épített, abból kiugró pillér

Árkád: pilléreken, vagy oszlopokon nyugvó (bolt)ív; árkádos: árkádokkal ellátott ellátott, kiképzett ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)  

Mise:   katolikus illetve görög keleti istentisztelet ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)  

Misztériumjáték:   a középkorban vallási tárgyú színjáték; misztérium: az ókorban csak a beavatottaktól ismert vallási titok, szertartás ( Magyar értelmező kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.)

Iniciálé: nagyobb, díszesebb (sokszor festett) kezdőbetű a középkori kéziratokon és a dísznyomtatványokon